VendégPost: A gyerek nem életcél

Gyermekeinkkel sokszor nem boldogulunk könnyen, vagy egyáltalán nem boldogulunk. Mindig elfelejtjük, hogy ők nem a mi akaratunk szerint teremtődtek és viselkednek. Emlékezzünk csak a híres mondatokra: „gyermekeink nem a mi gyermekeink. Nyílvesszők ők csupán, kiknek figyelhetjük röptét.” (Khalil Gibran: A próféta) Mostani VendégPostunk szerzője név nélkül, elmondja saját történetét.

 


 
Anyaként rá kellett jönnöm, hogy az életnek nem a fő célja és értelme a gyerek.

Serdülőkorú lányommal rengeteg probléma adódott. Már több éve küzdöttünk egymással. Minden elérhető segítséget megpróbáltam igénybe venni. Családtagokat, pedagógusokat, rokonokat, barátokat, szakkönyvet, és még egy pszichológust is. Nem állítottam, hogy kizárólag nálam van az igazság, de sehogy nem találtuk meg a közös nevezőt. Képtelen voltam elfogadni, hogy nem tudom megoldani a problémákat, és ennek az áldozata a lányom lesz. Ezt ő akkor még nem látta át. Messze nem a tőle elvárható teljesítményt nyújtotta, valamint az életmódja is a jövőjének aláásását jelentette. Semmilyen értelmes kommunikációt nem tudtunk folytatni. A mondanivalóm csak értelmetlen monológnak tűnt. Sem büntetéssel, sem jutalommal nem lehetett befolyásolni.

Tudom, én sem voltam tökéletes szülő, de akkor az adott feltételekkel és körülmények között kellett mindent megoldanom. Ebben a lesújtó helyzetben kezdtem el gondolkozni azon, hogy mi értelme és célja van annak, hogy egy szülő gyereket nevel.

Az ember, amikor várja a gyerekét, akkor nem köré építi fel a céljait, csak a gyerek is a célok között van. Kimondhatatlanul nagy öröm a gyermek várása, és mindenképpen pozitívumnak látszanak a hozzá kapcsolódó dolgok. Aztán egyszer csak megszületik a gyerek, a boldogság, vele pedig észrevétlenül a felelősség is. Nem terveztem, hogy minden pillanat, az életem minden mozzanata a gyerekeim körül fog forogni. Ahogy telt az idő, mindenkor megvoltak az aktuális feladatok. Végül is, ahogy visszatekintettem kamasz lányom problémáinak tetejéről, rájöttem, hogy akaratom ellenére mégis csak róla, a gyerekeimről szólt az életem. Nem azért, mert nem tudtam volna kellemes programokat csinálni, vagy kicsit jobban élvezni az életet, hanem mert a legfontosabb cél mindig a gyerek boldogulása volt. Mégis csak az lett. A tetteimnek pedig hittem, hogy meglesz az eredménye, és azt is, hogy sosem szabad elszalasztani a kellő pillanatokat, hogy megalapozzam a gyerekek jövőjét.

Ezt a felismerést megosztottam a lányommal is. Próbálja megérteni, hogy nem szerzett előjoga az én életem feláldozása, gondolván mivel az anyának úgy is az a célja és kötelessége. Valamint nem jár biztos eredménnyel a család értékrendjének felrúgására tett kísérlete. Van egy ésszerű határ, amikor már nem vállalom magamra az áldozatot, és a család sem. Sajnálatos, de azon a határon túl, már ő lesz az áldozat. Nagyon drasztikus lépésre szántam el magamat. Hogy kiszakítsam a rossz környezetéből, kivettem a gimnáziumból, és elküldtem külföldi rokonokhoz. Volt ebben pozitívum is számára, de mindenképpen meg kellett élnie a magárautaltságot, annak ellenére is, hogy a család mögötte állt, csak távol. Aztán dolgoznia kellett szakma nélkül, és úgy folytatta a gimnáziumot egy év múlva. Sok évig volt feszült a viszonyunk. Számtalanszor megbántott, és sokáig éreztem, hogy gyűlöl.

Végül is két nyelvvizsgával és diplomával a zsebében, megköszönte, amit érte tettem. Nem voltam benne biztos, hogy el fogom érni a célt, de nem láttam jobb megoldást, és volt hozzá hitem. Most a lányom igazán boldog feleség és édesanya. Jó állást és fizetést sikerült elérnie. Tudja, hogy megalapozott az élete, és nem fenyegeti kiszolgáltatottság. Két lábban áll a földön. Teljesen ura a helyzetének. Mindent meg tud oldani. Most éppen az teszi boldoggá, hogy gondoskodhat a családjáról. Érett, komolyan gondolkozó felnőtt lett belőle. Talán érettebb is a korosztályánál. De az biztos, hogy sokkal jobban értékel náluk, mint szülőt, és állandóan érzem a háláját, a tiszteletét és a szeretetét.

Talán ezeknek a kemény élethelyzetek a megoldása során tanulta meg, hogy minden családtagja önálló jogokkal rendelkező ember, és sokkal fontosabb számára a boldogságuk, mint a saját önző érdekeinek a kiszolgálása. Nem értelmetlen konvenciókhoz ragaszkodik, hanem képes okosan és önzetlenül mérlegelni bármilyen új helyzetet.

Nem szeretnék senkinek tippeket adni, mert minden gyerek más, és minden élethelyzet is. Mindenesetre én is sokat tanultam belőle. Mindenekelőtt azt, hogy nem lehet, és nem is szabad mindenáron segíteni annak, aki nem tart rá igényt. Legalábbis semmiképpen nem olyan módon, hogy megoldjuk helyette a problémáit. (Név nélkül)

VendégPost: Álomból valóság (folytatás)

Lassan elmúlik ez a nyár is… és mi újra itt vagyunk. Remélem teljes létszámmal, esetleg néhányotók talán akár még babát is várhat, úgy legyen! ;-) Ha nem is állt be mindenkinél ekkora változás, azért remélem, hogy a nyarat mindannyian jól töltöttétek, napoztatok, hűsöltetek és csókolóztatok, vagy akár még… no de ne szaladjunk előre ennyire. :-) Elég, ha csak férjhez mentetek, vagy új szerelmet ismertetek meg. A lényeg, hogy itt vagytok és olvastok, valamint szóltok hozzám! Mostani VendégPostom írója július 23-án már megírta történetének előzményét. Most elolvashatjátok a boldog folytatást is. Örülök örömének és annak is, hogy a sok-sok skype-os beszélgetésünkből erőt merítve sikerült egy rossz és megalázó kapcsolatát befejezve újra szép reményekkel talpra állnia. Remélem érzései valósak és végre révbe ér. Olvasóimnak, nektek pedig azt kívánom, higgyetek magatokban, mert ez a példa is mutatja, hogy mindig van és lesz egy utolsó lehetőség, azonban az fontos, hogy meg merjétek ragadni.

 


 
Elérkezett az indulás napja, lányom kísért a repülőtérre, ahonnan vissza akartam fordulni, rettenetesen nehéz volt otthon hagyni szeretteimet. Elfoglaltam a helyem a gépen, és 3 óra múlva ismét a földön jártam. A csarnokban rögtön megpillantottuk egymást és úgy ölelt át, mint aki el se akar engedni. Elmentünk ideiglenes szállásunkra, mert a bérelt lakásba csak 5 nap múlva lehetett beköltözni.

Másnap indult dolgozni, este és vitt magával, így én, aki eddig csak Szabadkáig jutottam el három nap alatt „világot láttam” (repültem, hajóztam, kamionban utaztam, voltam Írországban, Észak Írben, Skóciában, Angliában) Hazaérkezésünk után egyedül ment vissza dolgozni egy hosszabb túrára, mert én a költözéssel kapcsolatos pakolásokat oldottam meg.

Július 30-án kollegája és egyben lakótársunk segített az átcuccolásban. Amikor megláttam a lakást kis híján elsírtam magam, olyan kosz, mocsok volt, de összeszedtem magam és két nap alatt annyit súroltam takarítottam, hogy azt mondtam most már nem ragadunk semmihez, de az ujjaim szenvedték meg, mert alig maradt rajtuk bőr. Azért mire minden rendbe lett, helyre került eltelt egy hét.

Kedvesem már a rendbe rakott lakásba ért haza. Eddig a lakótársunk is tisztelettel szól hozzám, minden rendben volt, de ekkor furcsa kéréssel állt elő. (Mikor még otthon élt a családjával, többször lebukott a nőügyei miatt.) Kérése az volt, hogy mivel augusztus 28-án jönnek egy hétre felesége és lányai én az alatt az egy hét alatt ne tartózkodjam a lakásban, hogy náluk ne legyen balhé. Csak egy kérdést tettem fel, hogy hova, a híd alá menjek? Ettől a pillanattól kezdve folyamatos kötekedésbe kezdett, naponta kóstolgatott, amit természetesen elmondtam kedvesemnek.

Ekkor eljött az első pillanat, amin meglepődtem: Kedvesem felhívta lakótársunkat és elmagyarázta, neki, hogy ne merjen semmilyen formában bántani engem. (Ezt még senki nem tette meg eddig értem, mindig magam kellett megvédenem.) Mivel a szép szó nem használt, így kettőjük között heves viták keletkeztek.

Kedvesem arra a döntésre jutott, hogy keresünk másik albérletet és elköltözünk, nem érdekli, hogy jóval több kiadása lesz a lakásra (havi 350 Font helyett 500-550 Font, nekem még nincs munkám) mint amennyi most van, de azt nem engedi, hogy bárki bántson engem, ez lett a második nagy meglepetés számomra.

Teljes mértékben eltart, apró dolgokkal elhalmoz (édesség, parfüm stb) minden alkalommal mikor hazatér a túráiról, ha boltba megyünk, akkor is azt tehetek a kosárba, amit épp megkívánok. (Megjegyzem, nem élek vissza ezekkel a dolgokkal, nem használom ki, ha nincs itthon akkor is igyekszem ugyanúgy spórolni, mint ahogy otthon tettem, mikor még egyedül éltem a gyermekeimmel, semmi fölösleges dolgot nem veszek, pl: a vajas kenyér itt is olyan mint otthon volt.)

Augusztus 14-én otthon volt, pihenő napját töltötte és akkor elindultunk ingatlanközvetítőhöz. Megbeszéltük, hogy 2 szobás lakást keresünk Portadownban. Az ingatlanközvetítő mutatott több lakást, nekem volt egy, ami nagyon megtetszett, de nem szóltam, mert az 4 szobás volt. Kedvesemmel mikor végignéztük a képeket akkor Ő mondta, hogy az a lakás tetszik neki nagyon (ami nekem is megtetszett), nézzük meg azt és majd döntünk.

Elmentünk megnéztük és még csak a felét jártuk be a lakásnak, amikor azt mondta, hogy ezt kivesszük (2 szintes, van egy nagy konyha, 4 hálószoba, 1 nappali kandallóval, 1 dolgozószoba, 2 fürdőszoba, 2 tároló helység, 2 kisebb gardrób, és egy picike udvar). Persze, egyetértettem vele. Jelenleg festik a lakást.

Azonnal letette a kauciót és 24-én kapjuk meg a kulcsot, akkor költözhetünk. Ismét elmondhatom, hogy az élettől illetve Kedvesemtől csodálatos ajándékot kaptam, mert születésnapom 25-én lesz. Megbeszéltük, hogy a kandalló melege mellett fogjuk ünnepelni.

Igyekszem én is mindenben a kedvébe járni, amikor hazajön, kedvenc ételeit készítem, és végre normális ételt eszik és visz magával a túráira (megjegyzem az ír konyha rettenetes, számomra ehetetlen, bár, ha éheznék, lehet annak is örülnék), meleg étellel és meleg *****-val várom :-). Táskáit én pakolom ki és persze én csomagolok be mindent, amikor ismét útra kel. Lányom szerint már ennyi idő alatt elkényeztettem. Lehet, igaza van, de nekünk így jó. Ami még fontos egy kapcsolatban, a szex talán jobb nem is lehetne. Bízom benne, hogy évek múlva is így fog kívánni, mint ahogy most.

Ami fontos és ezt neki is elmondtam, hogy nem a kisebb palota az igazi ajándék számomra, hanem, hogy ennyi mindent megtett a szerelmünkért, a nyugalmunkért és azért, hogy biztonságban tudjon.

Most már úgy érzem és gondolom, hogy teljes nyugalommal elmondhatom, hogy sok-sok csalódás és egyedül töltött éjszaka után is függetlenül az életkortól bárkire rátalálhat az igazi szerelem ismét. Nem szabad feladni, akarni kell!

Én MEGTALÁLTAM!!!

JÁTÉKMESTER! Ehhez Te is hozzásegítettél! Köszönöm Neked!

IGAZÁN BOLDOG VAGYOK EBBEN A KAPCSOLATBAN! (Rita)

Nyári Szünet: 2012. augusztus 23-ig

Kedves olvasóim! Nyári szünet miatt a blogoldal frissítése előreláthatólag a fenti időpontig szünetel. Szíves megértéseteket kérem! Jó nyaralást kívánok mindannyiótoknak! A nekem címzett leveleket és a blogra szánt történeteiteket a jatekmester.pecs@gmail.com címre továbbra is várom! Mivel a netelérésem a fenti időben bizonytalan, ezért a leveleitekre csak azután tudok válaszolni. Amennyiben feliratkoztok a blogértesítőre (jobb oldali függőleges menüsor), úgy a blog frissítésről máris értesültök, és biztosan nem maradtok le semmiről!

VendégPost: Vélemény néhány sorban a szerelemről


A szerelem egyrészt biológiai kényszer. Másrészt érzelmi attitűd. Mindegy, hogy viszonozzák vagy sem. Valahol igaz Freud psziho-anlízise, mely szerint az emberek sokmindent szexuális indentitásból tesznek. A szerelem mibenlétét igazán csak a mindenható Isten tudja.

 
A nagy Ő-ről gondolkodni igazából értelmetlen dolog, mert egy ember nemcsak egy emberbe lehet szerelmes.

Ha teszem azt, itt él valaki Európában, az nem jelenti azt, hogy ugyanennek a személynek nem lehetne egy lehetséges kedvese Dél-Amerikában vagy akár Kínában. Ha máshol élne ugyanúgy beleszerethetne valakibe, mint akkor, ha Európában él ugyanez az illető. (M. Péter)

Szeretlek (Akrosztikonban)

Még mindig a szerelemnél maradva! Bizonyára Ti is küldtetek már különféle üzeneteket valakinek (Menj anyádba!!!; Hülye bunkó!! stb.). Nos én nem efféle üzenetre gondoltam. Irjatok üzeneteket pl. akrosztikonban. Az ilyen üzeneteken sokat lehet töprengeni, és sokat lehet nevetni rajtuk. Szerelmünknek is küldhetünk így üzenetet, például eképpen:

 

Szerelmes

Engem

Rajtam

Erem
Tudom,

Lassan

Ezért

Különben

szemedben

egészen
rettentő

elapad

talán

lángra

egészen

korántsem

 

szenvedélyes

elhagy

reszketeg

eszem

tényleg

lobbantod
erőtlenül

kellemetlen

szikrák

erőm:

rabság:

elhomályosodik
tetszem

lüktető

esem

kellemes

sziporkáznak

elernyedek.
ragyogásod.

ettől.

teneked.

lelkemet.

elébed.

karjaidban.

 

Első szex: Első igazi lányos emlékem

Az első csókom az már nagyon régen volt. Még kis iskolás voltam, mikor anyuék elküldtek nyaralni. Első napokban nem sikerült igazán barátnőt találni, de utána megváltozott minden. Találkoztam egy aranyos lánnyal (velem egy idős). Vele esett meg az első csókom a WC-ben elbújva mindenkitől. Sajnos (?) nem történt más de akkor is maradandó nyomot hagyott bennem. Azt hiszem itt kezdődött minden. Későbbiekben (kicsit korosabban) voltak már barátnőim. Olyan jó érzés mikor egy finom, puha kéz simogatja a testemet. Igaz szeretem a fiúkat is, mert azért olykor nem árt…!

 
Az első igazi élményem, egy szöszi lánnyal volt. Finoman puszilgatott, simogatott, és… Vele kicsit furcsa volt a kapcsolatunk, mert nem tudtunk nagyon találkozgatni. Ami vele történt azt nem akarom leírni, mivel Ő volt az első így nem akarom más (senki) orrára kötni mi is történt. De ami utána történt azt leírom.

Ő csinos fekete hajú lány volt. Fiatalabb volt tőlem, és nem voltam biztos benne, hogy ő is akarja. Levetkőztettük egymást, gyengéden simogatva, puszilgatva. Már csak a bugyink maradt fenn (de így izgatóbb is). Lefektettem, és a fülébe súgtam, hogy ne féljen.

Csukott szemmel hátradőlt. Éreztem, most már csak rajtam múlik minden. Megcsókoltam és lefelé haladtam a gyönyörű testén. Élvezettel simogattam, nyalogattam. Gyengéden haladtam egyre lejjebb. Borotvált punciját megpusziltam és finoman belenyalva éreztem azt a csodálatos ízt!! Az ő ízét!!! Itt még nem engedtem meg neki, hogy ő is simogasson, mert így sokkal izgatóbb volt nekem. Előkerült közben a kedvenc „barátom” is (én csak nagy fehérnek hívom).

Óvatosan beljebb, egyre beljebb dugtam finom kis puncijába. Közben nyalogattam, csókolgattam. Teljesen kikapcsoltam és csak arra koncentráltam, hogy neki nagyon jó legyen. Ekkor történt valami furcsa dolog, ami kissé meglepett. Azt mondta, hogy hagyjam abba, mert ő még nem akarja. Nem értettem miért, pedig olyan finom és nedves volt.

Leültetett egy székre és elém térdelt. Csókolózás közben a keze elkalandozott mindenfelé. Meglepődött amit talált. Kérdően rám nézett, és én nevettem. Izgató volt és én sem maradtam „szárazon”.

Félénken bedugta először csak az egyik ujját és tovább csókolt. Nagyon jól esett. Kértem én is a kedvencemet. Kicsit félt tőle de segítettem neki, így kéz a kézben (és kedvencemmel) együtt bedugtuk a puncimba. Végig borzongtam. Aztán a kis hamis szólt, hogy ő is hozott valamit. Elővett egy hasonlót, csak feketében. Innentől már nem voltak akadályok. Lefeküdt én fölé térdeltem és ő bedugta nekem a feketét, én pedig neki a fehéret. Nyalogattuk, csókolgattuk, simogattuk egymást. Kiszáradt mindkettőnk szája, de ő azt mondta, hogy szeretné megnézni, ahogy elvisz a csodák birodalmába. Engedtem a kérésnek. Annyira finoman nyalogatott és közben teljesen a puncimban matatott a 20 cm-essel. Egyre jobb és jobb és jobb lett. Csodálatos volt. Bizsergető lüktetés.

Finoman eltoltam a fejét, és leültettem a helyemre. Vadul csókolgatni kezdtem, puncijában a kedvencemmel. Éreztem nem sok van már hátra, így még vadabbul, gyorsabban nyaltam finom kis punciját. A halk nyögdécselésből hangos élvezés lett. Gyönyörű volt.

Felnéztem közben és ő engem nézett. Markolta a hajamat és csak élvezett. Nem akartam soha abba hagyni, mert az a finom nedű amit a puncijából kinyaltam az csodás volt. Hátra dőlt és magára húzott. Melleink összeértek és csak csókolóztunk. Reggel megköszönte a csodás estét és a folytatásról kérdezett. Azóta is sokat szoktunk találkozni. Egy kellemes estét egyikünk sem hagyna ki. (Binaka, 21 éves)

Első szex: Szex a parton

Elég régen történt, akkoriban még fiatal voltam és ártatlan. Van egy nyaralónk a Horvát tengernél. Minden évben nyaranta vakációzók jöttek hozzánk, szexi és érdekes nyelven beszéltek, és igen csak törték az angolt, de én ezt akkoriban nagyon murisnak találtam. Legtöbbször svédek, olaszok, németek, finnek, norvégok és franciák voltak – és szinte mindegyik kizárólag fiatal, és vonzó volt. Abból is a 80%-uk LÁNY volt! Iyenkor mindig a Mennyben, mondom, a Meeeeny-nyben éreztem magam.

 
Egy nap, kifeküdtem a partra a homokba, és hunyorogva néztem, hogy hogyan játszik a nap az árnyékával a homokban, hogyan forrósítja fel a levegőt. Mikor nem bírtam, beugrottam a habokba és uszkáltam mint egy delfin. Lassan eljött az este, én pedig elmentem az esti szórakozóhelyre csajozni. A zene jó volt és villogtak a szórakozóhely fényei is, a DJ igencsak eljátszott a fényekkel. Ez alatt a néhány nap alatt történt az, hogy egyszerre több mint egy tucat lánynak csaptam a szelet. És mindezt 1 héten keresztül!! Sajnos csak azért mert a nyaraló lányok egy hétig tartózkodtak itt.

Anne-Mary volt az utolsó, akivel utoljára megismerkedtem, eléggé sötét volt, de azt kivettem, hogy finom, napbarnított bőre van. Nem tűnt többnek 16-nál. Svédországból jött, és hogy mennyire felkészült erre a nyaralásra, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy otthonról húsz doboz kotonnal engedték csak el. Látszott rajta, hogy még nem tudta kivel fogja eltölteni az utolsó éjszakáját.

Valami járhatott a fejében, mert engem mindig csak „SZEXI SRÁC”-nak hívott. Az is lehet, hogy csak azért történt mindez, mert a levegő igencsak fullasztó volt idebent. És Anne-Mary illata igencsak kellemesen elbódított. Amikor magamhoz öletem őt, biztos érezte, hogy mennyire kívánom, hisz a farkam úgy állt, mint a cövek. Ennek ellenére mindig úgy tett mintha állandóan pisilnie kellene. Mielőtt bármit is tehettem volna, nyelvét belenyomta a számba és vadul körözni kezdett vele.

Egészen addig táncoltunk, amíg a disco be nem zárt. Majd utána is összeölelkezve mentünk ki és sétáltunk. Lesétáltunk a partra, ahol a társaság (akikből már csak 1-2 lézengett) akikkel érkezett, épp a záró tábortüzet ülte körül. Mi is leültünk a tűz köré, és belekortyoltunk az italunkba. Ő leült velem szemben, így lassan odahajolva megcsókoltam a nyakát. Úgy manőverezem a kezemmel, hogy az ujjaimmal a bőre és a pólója közé kerüljek. Úgy látszik meglepődött, mert az első érintésemtől megremegett, és lúdbőrös lett. Folytattam a kezemmel e felfedező mozdulatokat, de biztos megijedhetett, mert határozott mozdulattal megfogta a kezemet, és megkért, hogy álljak le. Nem nagyon akaródzott leállnom, így folytattam a felfedezést, amit elkezdtem, a kezemmel aprókat mozdulva a pinusát indultam felfedezni. A farmerja kissé szűknek bizonyult, de számomra itt már nem volt visszaút. Ekkor egy kissé hátradöntött, kezemet rászorította a testére, és kezével a farkam kezdte masszírozni a gatyámon keresztül. Kezemmel tovább nyomultam, és meglepődve tapasztaltam, hogy a pinája már tiszta lucsok.!!!

Nem hittem volna, hogy ez fog történni, hogy végre nem kell imádkoznom ezért, hogy valaki bátrabb legyen.

Úgy gondolta, hogy elég amiből elég, és engem elvonszolt a csoporttól egy távolabbi pontra, ahol már csak a tenger zúgását lehetett hallani.

Mindketten levetkőztünk, nagyon meg voltam lepve, nem tudtam mi fog ezután történni. Féltem, hogy mi lesz, ha valami baj lesz. Forró éjszaka volt, de a tenger felől hűs szellő fújdogált. A hullámok a lábunkat nyaldosták, és úgy emlékszem, hogy az égen egyre több csillag jelent meg.

Anne-Mary fölém hajolt, a félhosszú vörös haját az arcomra lógatta, és lágyan megcsókolt. Beleremegtem attól az érintéstől és csóktól, amit tőle kaptam. Éreztem, hogy farkam hegyén megjelenik az első finom előfolyás, amit ő érzékenyen szétkent rajta az ujjával. El sem hittem, hogy ez igaz lehet. Újra megcsókolt, mélyen. Nyelvemet magába szívta, majd lágyan körözni kezdtünk, egymás szájában.

Majd ezután egész testével fölém hajolt, úgy, hogy kis punija majdhogynem a számat súrolta. Tényleg kicsinek tűnt, de tökéletesen borotvált volt. A bőre pedig ezen a részen nagyon finom puha és bársonyos. Ez alól kivételt csak a szélei képeztek, melyek mélyen elváltak a kisajkaktól és durvának tűntek a szememben. Az első leheletem mindjárt a közepébe hatolt, keményen magamba szívam a csiklóját és gyorsan játszani kezdtem a nyelvemmel fel-le rajta. Néha az egész csiklót bekaptam és az ajkaim közé szorítva meghúztam. Máskor pedig a nyelvemmel száguldoztam rajta keresztül.

Úgy látszik, nagyon belejöhettem, mert a muffja teljesen benedvesedett, így alkalmam nyílt szűrcsölni a finom nedűjét. A végletekig bírtam volna ezt csinálni, nagyon finom volt a punija. Mint egy szűz, úgy nyögtem és élveztem azt ami akkor történt velem. Nem tudtam, hogy mi fog még következni, de egyből szaporábbá vált a légzésem, amikor a markába fogta a szerszámomat és ritmikusan húzogatni kezdte rajta a bőrt.

Nagyon finoman csinálta, már közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek, amikor zajra lettem figyelmes. Felnéztem, és a barátomat pillantottam meg amint a kezében viszi Natáliát aki szintén Anne-Mary-ék csoportjához tartozott. Ő is szintén haza megy a holnapi napon. Barátnőm szintén őket nézte, ekkor a szabad kezét a számra tapaszotta (a másikkal pedig a farkamat szorongatta a mennyország kapujában), hogy ne szóljak utánuk. Odahajolt a fülemhez és csak ennyit súgott, „A barátnőm még szűz”. Most van először fiúval.

A farkamat a lukához tette, de nem nyomta be, csak a kapuban játszott vele. Egyre jobban benedvesedett tőle. Először lassan, majd egyre hevesebben kezdte mozgatni, majd mikor már tökéletesen benedvesedett, hirtelen beleült. Enyhe szorítást érezem, de az a nedves és puha érzés szinte leírhatatlan volt számomra. Minden egyes lökés egy picit fájt, (akkor még nem tudtam) mert a méhét közvetlenül elértem a farkam hegyével, ilyenkor Anne-Mary kissé felszisszent, de látszott rajta, hogy ez az amiért teljesen odavan. Hirtelen begyorsított és éreztem, hogy a farkamat is szorítja, nekem már nem volt sok hátra, egy hatalmas rándulással beleelélveztem. Ő sajnos egy kicsit később jutott el a csúcsra, de még igy is majdnem egyszerre sikerült mindkettőnknek.

Mikor minden cseppemet kisajtolta belőlem, felállt a farkamról és a szám fölé guggolva a saját ondómat folyatta a számba. Nagyon bizarrnak tűnt, de megtettem, hogy lenyeltem. Az édes nedűje keveredett az én sós nedümmel egyfajta különleges ízt kölcsönözve ennek a nyúlós valaminek, ami a számban kavargott. Ahogy kicsöpögött belőle minden, a nyelvét átdugta a számba és a maradékot ő nyalta ki a számból.

Mivel már világosodott, ezért lassan véget kellett vetnünk ölelkezésünknek. A reggeli hideg vízben megfürödtünk, majd vacogva kiszaladtunk a partra. Huncutul leült egy közeli padra, és annyit mondott: fotó. Ebből megértettem, hogy mit kell tennem. A fényképezőgépemet előkotortam a táskából és készítettem róla egy képet, többet nem engedett. Aztán felvettük a ruháinkat, és elbúcsúzkodtunk egymástól, de tudtuk, hogy soha többé nem fogunk találkozni az életben. Ennek ellenére remélem, egyszer még együtt fogunk tölteni egy ugyanilyen szép estét. Azóta gyakran előveszem a képét, sajnálom, hogy ő nem láthatta már meg, milyen jól sikerült. (Laci, 29 éves)